9. Én, a Sárga folyó

9. Én, a Sárga folyó

Forrásom egy folyondárral benőtt bazalt sziklafalból ered. Nagyon különös forrás ez:  szabályos, gömbölyűre faragott nyílás a hasadt sziklafalban. A legkülönösebb benne, hogy két összetett kezet is belefaragtak a kemény bazaltba, amelyek ujjai közül hullalak alá a medrembe kristálytiszta és jéghideg cseppjeim. Ki volt az, aki megfaragta a kedvemért a sziklafalat?

Kis erecske vagyok kezdetben, amely a legkisebb köveket is megkerülni kényszerül. Patakként hangosan csobogva folyok a völgyben, ahol rám hajolnak a partomon álló bokrok én pedig vízpermettel borítom be őket. Szeretek itt a sziklás völgyben kanyarogni, ahol csak a vadak és a madarak láthatják hófehér habjaimat megtörni a fekete köveken.

Amikor emberlakta vidékre érek medrem szélesebb és mélyebb. Gyorsan zúdulok alá és magammal viszem a föld agyagját és homokját, melynek szemcséi csillogva kavarognak körülöttem. Fenntartom a halakat és táplálom őket, mert örömmel tölt el, hogy élet van bennem. Az emberek a szennyüket belém mossák, ahogy elhaladok városaik és falvaik mellett, emiatt a kristálytiszta vizem mocskos és zavaros, szeretett halaim is elhagynak, mégsem vagyok szomorú, mert tudom, hogyha az óceánba érek megtisztulok megint. „Dobáljátok csak belém a fájdalmatokat, kínotokat, butaságotokat, szenvedéseteket!” – ezt mondom mosolyogva az embereknek – „Hiszen nem árthattok nekem, mert a lényegemen nem tudtok változtatni. Én vagyok a VÍZ!”  Nyílegyenesen, feltartóztathatatlanul és diadalmasan török az óceán felé. Nem állíthat meg semmi!

Itt az óceán. Beleolvadok és eggyé válok vele és a rengeteg mocsok, amit belém dobáltak elhagy engem és ugyanolyan tiszta leszek, mint amilyen a sziklabölcsőmben voltam.  Itt vagyok és itt vannak a többiek is, akik ugyanolyanok mint én.  A bálnák a barátaim mind, velük úszom az áramlatokban és elrejtem őket a bálnavadászok elől.     Boldog vagyok.

Én, a Sárga folyó
Author Image
Reka25