5. A transzformer

5. A transzformer

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királykisasszony, aki egy hatalmas, gyönyörű szép palotában lakott.

Egy napon a királykisasszony sehogyan sem találta a helyét a palotában. Sétált fel-alá, végül elhatározta, hogy lemegy a palota pincéjébe körülnézni. A pince egy tágas helységébe érve egyszerre csak elé lépett a homályból egy nagyjából három méter magas, fekete alak: egy transzformer. Vörösen világító kerek szemei voltak. Fenyegetően csikorgott és zörgött, de mivel a királykisasszony nem félt nem bántotta őt, hanem csak odament hozzá, leguggolt elé és a szemébe nézett. A királykisasszony ezt kérdezte:

„Ki vagy te és mit akarsz.”

A jövevény hosszan gondolkozott, majd mély, kongó hangon röviden ezt válaszolta:

„Mohó vagyok és rendeződni szeretnék.”

A királykisasszony Mohó felé emelte a kezeit úgy, mintha megáldaná őt és ekkor kék fény csapott ki a két tenyeréből, amely besugározta Mohót. Ekkor Mohó tényleg rendeződni kezdett, átalakult. Egy gömb lett belőle és most már vissza tudott repülni az Űrbe ahonnan jött. A királykisasszony örömmel kiáltott fel: „Akkor most már én is a helyemre kerülhetek végre!” Felszaladt a pincelépcsőn, de csalódottan állt meg a bejárati csarnokban, mert rájött, hogy továbbra sem találja a helyét.

„A helyemre akarok kerülni!”- kiáltotta bele a csöndbe erre, mint egy varázsszóra a föld megnyílt alatta és egy szakadék aljára zuhant. Feküd a szakadék alján és azon gondolkozott, hogy mit csináljon, amikor a szakadék megmozdult körülötte és életre kelt. Egy óriási szikla-transzformer tenyerévé omlottak le a szakadék falai és fényes aranyszínű köd vette körül, amelyen keresztül nem látott semmit. A transzformer óvatosan felemelte, beletette egy fém-tóruszba, amelyben azonnal arany gömbbé változott és keringeni kezdett benne körbe-körbe. A szikla-transzformer a tóruszt a feje fölötti gépezetbe helyezte el. Ez a tórusz a gépezet egy pontosan illeszkedő, hiányzó alkatrésze volt, amelynek abban a bonyolult, gigászi gépezetben pontosan meg volt a helye. A lány arany gömb állapotában is csodálatosan tisztán érzékelte a gépezet természetét, amelyben elhelyezték. A gépezet nem hasonlított semmire, amit addig látott, kívül különböző formájú gépalkatrészek végtelen sokasága borította, de ezek az alkatrészek belül csak arany köd voltak, amiről a lány tudta, hogy lehetetlen. Ahogy a szikla-transzformer elhelyezte őt ebben a gépben tisztán érezte, hogy nem akar a gép része lenni. A helyén volt az tény, de nem akart beleilleszkedni a gépbe, és sikoltva tiltakozott az ellen, hogy beleolvadjon és arany köddé legyen.

Felnézett és látta, hogy egy eseményhorizont közeledik lassan felé úgy, mintha az Ég akarna rászakadni. Tudta, hogy ha eléri őt az eseményhorizont, akkor belülről ő is fénnyé válik, de ez olyan iszonyattal töltötte el, mintha azt kellene elviselnie, hogy izzó aranyba préselik bele. A kínos megsemmisülés irtózata töltötte el és tiltakozva emelte a kezét az egyre közeledő arany fényfal felé, mintha ezzel vissza tudná tartani. „Nem akarom, nem akarom.” – kiáltotta utolsó erejével és ekkor hirtelen kiesett a tóruszból és a palotabeli ágyára zuhant.

Author Image
Reka25