Lily a hullámzó prérit átszelő nyílegyenes út patkáján állt és a messzeséget kémlelte, de egyetlen lestoppolható autó sem volt a láthatáron. Egyszerre csak, mintha a semmiből került volna elő feltűnt egy piros kamion és  lefékezett mellette. Lily meglepődve látta, hogy a kamiont nem vezeti senki. A kamion ajtaja halk kattanással kinyílt és egy férfi hang így szólt Lilyhez:

„Elvihetlek?”

Lily ekkor már felismerte, hogy ki ez:

„Te tényleg Optimus Prime vagy?”

„Igen, én vagyok Optimus.” – hangzott a válasz.

Ahogy ezt kimondta, Optimus azonnal átalakult és felvette a transzformer alakját. Lily tanácstalanul nézett maga elé, és közben arra gondolt, hogy így bizony nem fog innen elkerülni egyhamar. Optimus odalépett hozzá, felé nyújtotta a kezét és mintha olvasott volna a gondolataiban is szólt:

„Dehogynem!”

Ahogy Optimus szemébe nézett már tudta, hogy mit kell tennie. Megfogta a felé nyújtott kezet és mosolyogva így szólt:

„Optimus szeretlek és megajándékozlak téged az emberi alakkal!”

Abban a pillanatban Optimus férfivá változott és ezt mondta:

„Lily szeretlek és megajándékozlak téged az autobot alakkal!”

Lily ekkor sárga sportkocsivá változott, kinyitotta az ajtaját és nevetve ezt mondta az emberré vált Optimusnak:

„Szívem, ülj be és dőlj hátra, most én vezetek!”

„Na és hová megyünk?”

„Haza.”

-o-o-o-o-o-o-o-

Lily a vasárnapi ebéd után leszedte az asztalt, elmosogatott és felsöpörte a konyhát, eközben Tim lefektette a két kisebbik gyereket és egy mesét is mondott nekik, a két nagyobb ezalatt katonásdit játszott a nappali szőnyegén. Lily épp akkor ült le az egyik székre, amikor Tim a nappaliba lépett.

„Hulla fáradt vagyok Tim.”

„Mi legyen, hívjuk el anyámat?”- szólt mosolyogva Tim.

„Vagy inkább az enyémet hívjuk el?”

Végül a bébiszittert hívták el és amikor megérkezett felvették a transzformer alakjukat és elindultak egyet sétálni kettesben a közeli erdőbe.