A megfelelő munkaszék jellemzőinek ismertetése előtt érdemes néhány szót ejtenünk az ülő testhelyzetről. Az ülés tulajdonképpen nem természetes testhelyzete az embernek. A gerincet fekvés közben éri a legkisebb terhelés, és a megfelelő testhelyzetben ülve is nagyobb az igénybevétele a gerincnek, mint álláskor. A helytelen, görnyedt pozícióban ülés pedig fokozottan igénybe veszi gerinc csigolyáit, ízületeit és a hát izmait. Az ülés tehát fokozottan megterhelést jelent szervezetünk számára, ezért kell nagy figyelmet fordítanunk a munkaszék megválasztására.
Általánosságban elmondható, hogy a jó munkaszék célja, hogy stabilan megtámassza a testet egy olyan pozícióban, amely huzamosabb ideig is kényelmes és fiziológiailag is megfelelő. A munkaszék kialakítása során ügyelni kell arra, hogy a használat során a vérkeringés a lábszárakban nem csökkenhet, az ülés során felvett testhelyzeteket könnyű legyen fenntartani és megváltoztatni is egyaránt. Ennek érdekében a szék ülésmagasságának állíthatónak kell lennie, az ülésmélységnek is állíthatónak kell lennie, vagy olyan módon, hogy a háttámasz állítható, vagy olyan módon, hogy a szék ülőfelülete állítható. Az 50/1999. (XI.3) Eü.M. rendelet előírásaiban az szerepel, hogy a háttámasz legyen dönthető, de ez hibás, mert nem arra van szükség, hogy dönteni lehessen, hanem arra, hogy stabilan támassza a gerincet egy adott pozícióban, ezért magasságilag állíthatónak kell lennie a háttámasznak. A dönthetőség önmagában nem biztosítja a megfelelő deréktámasztást. Magasabb háttámasz esetén, amely a vállat is megtámasztja szükséges egy konvexitás a derék tájon, amely fokozatosan kiegyenesedik, vagy konkáv felületbe megy át.
Abban az esetben, ha a munkavégzés során követelmény a nyak és a váll izomrendszerének megtámasztása, kartámasszal kell ellátni a munkaszéket, amely egyúttal segíti a felállást és a leülést is. A kartámaszt úgy kell kialakítani, hogy az nem zavarhatja a dolgozó munkavégzés során preferált testhelyzetét. Amennyiben mégis zavarja, akkor állítható magasságúnak kell lennie, vagy el kell hagyni. Számítógépes munkahelyek esetében, mivel az alkartámasztás a munkaasztalon biztosítani kell, a kartámasz elhagyható, mert a dolgozót csak akadályozza a munkahely használatában.
A lábtámaszról, amennyiben a dolgozó igényli gondoskodni kell. Az alkalmazott lábtámasznak biztosítania kell a kényelmes, természetes lábtartásnak leginkább megfelelő szöget a lábszár és a lábfej között. A lábtámasz felülete legyen csúszásmentes, és biztosítani kell, hogy a padlón se mozdulhasson el. Javasolt az állítható magasságú lábtámaszok alkalmazása.
A munkaszékben ülés akárhogyan is változtatjuk a testhelyzetünket megterhelő, és ezen semmilyen különlegesen drága és állítható székcsoda nem segít. Elgémberednek a tagjaink és hiába fészkelődünk, előbb-utóbb fel kell állnunk és meg kell mozgatnunk nyakunkat, hátunkat, lábainkat, hogy helyreállítsuk bennük a vérkeringést. Ne vegyünk a szükségesnél drágább munkaszéket, inkább minden órában tornázzunk 5 percet, ez az ergonómiai szempontból leghelyesebb megoldás.
